hétvége

Pénteken voltam az egyetemi gólyabálon.
Azt kell tudni az egyetemről, hogy az itt tanuló diákok fele magyar "szériában" tanul. Ezen csoportok elméleti oktatása magyarul zajlik, tehát az előadások magyarul vannak. A klinikai gyakorlatok során viszont vegyesen, a román szériával együtt tanulnak a diákok, román nyelven. Akit érdekel az egyetem történelme, itt el lehet olvasni, hogy alakult a kezdetben teljesen magyar nyelvű, a magyar kisebbségnek alapított egyetem sorsa. http://hu.wikipedia.org/wiki/Marosv%C3%A1s%C3%A1rhelyi_Orvosi_%C3%A9s_Gy%C3%B3gyszer%C3%A9szeti_Egyetem

Amikor kiutazásom előtt az egyetem honlapját nézegettem, megdöbbenve láttam, hogy magyar nyelvű oldal bizony nem létezik, holott az egyetemen tanuló diákok fele magyar szériákban van.

Tehát a gólyabál...
Az egyik helyi hotel aulájában volt. Nagyon szép helyen volt, és jó sokan is voltak. Én először nem értettem a helyzetet, de kiderült, hogy ez a gólyabál a magyar diákoknak, orvos, fogorvos, gyógyszerész és ápoló hallgatóknak lett szervezve, külön. Szóval képzeljétek el, hogy sok-sok kilométerre Magyarországtól bementek egy gólyabálba, ahol több száz magyarul beszélő diák táncol, nevet, beszélget. Ugyanúgy mint otthon. Nagyon-nagyon furcsa érzés volt.
Aztán miután kitáncoltuk magunkat, hazafelé vettük az irányt. Szerencsére volt, aki hazahozzon minket, mert eléggé kívül esett a hely a város központjától...
Tegnap pihentem, és sétálgattam a városban. Ma pedig nekikezdtem a tanulásnak, hiszen otthon vár az egyetem, és bőven akad feladat mostanában. Dél körül a kollégiumban kimentem az ebédlőbe. Könnyen ki lehet találni, hogy régen ettem már igazi, finom levest, mert az éttermi azért sehol sem az igazi. Szóval leültem, meghámoztam az almámat, és közbe jöttek ki az emberek. Kaptam levest, süteményt, a töltött káposztát alig tudtam visszautasítani, de azt már sehogy sem mertem volna elfogadni. Alig három hete lakom itt, mégis teljesen otthonosan érzem magam, és nagyon örülök, hogy véletlenül pont itt kötöttem ki.