Tegnap este végül megérkeztem, 12 óra vonatozás után. Hát most kicsit más volt leszállni este a hidegben a vonatról, mint legutoljára, nyáron. Akkor még világos volt, mentem a Félszigetre, ahol vártak már a többiek. A többiek most otthon maradtak, és bizony kezdett leesni, hogy három hónapot itt fogok lenni.
Kerestem egy taxist, és elvitettem magam a koleszba. Gondoltam, teszek egy próbát, hátha ó lesz majd a koli. Na kaptam egy jordániai szobatársat, aki teljesen megzavarodott, amikor meglátott, nem számított rám. Elkezdett hebegni-habogni, hogy ő nem érti meg az európai embereket, és idén is már három szobatársa menekült el tőle. Hmmm, ez aztán a jó bemutatkozás! Aztán előadta, hogy ő négykor fekszik le, meg hogy cigizni szokott a szobába. Én mondtam neki, hogy akkor ezeket gyorsan felejtse el. Így kezdődött a "barátságunk". Első este csendben elaludt, sőt, lovag módjára kijárt a mosdóba cigizni. Kész, azóta szellőztetek, mert leginkább egy kocsmára emlékeztet a szobám. Ami amúgy teljesen jó lenne, csak a srác nem kéne bele. Úgyhogy most dilemmázom, de azt hiszem, albérlet lesz a vége, ennyi elég volt ebből bőven.
Este még berohantam a városba körülnézni. Nagyon megtetszett, olyasmi, amilyennek elképzeltem. Sok szép régi ház, utcácska van, és minden fehér a zúzmarától, még a hó is szemerkél néha. Ráadásul elég nagy a nyüzsi, egész sokan vannak odakint. Viszont rettenetesen hideg van, majdnem megfagytam, mire hazaértem.
Reggel bementem az Erasmus-irodába. Nagyon segítőkészek voltak, és végül abban maradtunk, hogy holnap megyek majd be a kórházba. Nem nagyon ellenkeztem, habár kíváncsian várom, milyen lesz majd. Az egyetem épülete gyönyörű! Ráadásul nagy udvara van, tele óriási fenyőkkel, amik mind fehérek a zúzmarától. A klinikák pedig a főépület mellett vannak, elszórva.
Délben ebédelni voltam, az egyik egyetem ebédlőjében. Csak leültem, odajött egy lány, megterített, kihozta a fazekat, és annyi levest mert a tányéromba, amíg nem szóltam, hogy elég. Meglepődtem, ilyet még nem láttam! Amúgy nagyon finom volt a kaja, és egy menü 2 euró, úgyhogy ki lehet bírni.
Most hazajöttem, és megint szellőztetek, mert attól félek, besárgul a hajam, ha még itt leszek pár napot. Aztán nekiugrok albérletet nézni, kíváncsi vagyok, mi lesz belőle. Azért remélem, sikerül találnom egy rendes szobát, három hónap mégiscsak sok idő. Valahogy most ez a legfontosabb, és ez tölti ki minden gondolatomat. Jó lenne már egy nyugis hely! Aztán remélem a héten elrendeződnek ezek a dolgok, és kicsit többet tudok majd magával a várossal és az emberekkel törődni. Nagyon érdekesnek tűnik itt az élet. Rengeteg színház, koncert van, eléggé színesnek tűnik a kulturális élet. Talán azért, mert a városnak nagyjából a fele magyar lakosú? És gondolom a kultúra az egyik legfontosabb kifejezőeszköze és fenntartóereje az identitásuknak, talán ezért jut minden napra ilyen sok érdekes program! És az emberek is érdekesnek tűnnek. Olyasmik, mint amit írtam az elején. Őszintébbek, felszabadultabbak, és sokkal barátságosabbak, mint otthon. Persze, azért a végét megvárom, hiszen azért kell egy kis idő, hogy egészében lássam az itteni életet...
Hát most nagyjából ennyi a kis beszámoló:)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése